Az almérési kötelezettség teljesítésében teljes körű támogatást nyújtunk, a szükséges mérési pontok meghatározásától a mérőrendszer kialakításáig. Segítünk a jogszabályi előírásoknak való megfelelésben, hogy ügyfeleink biztosan teljesítsék a vonatkozó követelményeket.
A 2015. évi LVII. törvény előírja, hogy bizonyos gazdálkodó szervezetek számára kötelező energetikai szakreferens igénybevétele az energiahatékonyság növelése érdekében.
A szakreferens alkalmazására kötelezett vállalatok esetében a jogszabály almérési kötelezettséget is meghatároz az energiafogyasztás pontos mérése céljából. Az almérési kötelezettség részletes feltételeit az 1/2020. (I. 16.) MEKH rendelet szabályozza, beleértve a kötelezetti kört, az érintett berendezéseket, a határértékeket és az ISO 50001 rendszerrel kapcsolatos kivételeket.
A rendelet értelmében 2021. január 1-jétől az energetikai szakreferens igénybevételére kötelezett gazdálkodó szervezetek kötelesek az alábbi villamosenergia felhasználási pontokra mérőműszereket felszerelni:
Nem kell almérőt felszerelni a fent említett villamosenergia-felhasználási pontokra, ha a villamosenergia-felhasználás a beépített teljesítmény és az üzemidő alapján meghatározható. Azonban a rendelet értelmében a villamosenergia-felhasználás a beépített teljesítmény és az üzemidő alapján nem határozható meg, ha a berendezések a beépített teljesítménynél alacsonyabb teljesítményszinten is üzemszerűen tudnak működni, vagy működésüket képesek leállítani, amit üzemóra-számláló nem rögzít.
Az almérő-felszerelési kötelezettség alól mentesülnek azok a berendezések, amelyek üzemideje a tárgyévet megelőző három év átlagában a 1000 üzemóra/év értéket nem haladják meg.
Érdemes az almérők felszerelésének tervezése során figyelembe venni, hogy a mérők megrendelése, felszerelés kivitelezése és beüzemelése akár több hónapot is igénybe vehet.
Legfeljebb 3%-os hibahatárértéken belüli és legalább negyedóránkénti mérésre, valamint a mérési adatok tárolására és továbbítására legyen alkalmas.
Az elszámolási mérő által mért villamosenergia-fogyasztás megosztására vagy az egyes villamosenergia-fogyasztó készülékek villamosenergia-fogyasztásának elkülönült mérésére szolgáljon.
Az energetikai szakreferens feladata az almérők által mért fogyasztási adatok nyilvántartása az energetikai folyamatok, illetve megtakarítások nyomon követése érdekében és ezeket a mért fogyasztási adatokat a havi és éves szakreferens riportokban szerepeltetnie kell. (Ezt a kötelezettséget az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény 21/B. § írja elő.)
A kötelezettség teljesítésének módja számos kérdést vet fel.
A Magyar Energetikai és Közmű-Szabályozási Hivatal segítségével igyekeztünk összefoglalni a legfontosabbakat.
Almérőket a szakreferens alkalmazására köteles gazdálkodó szervezeteknek kell felszerelni, amennyiben rendelkeznek olyan berendezésekkel vagy berendezéscsoportokkal, amelyek teljesítménye meghaladja a rendeletben előírt szinteket, vagy amelyek társasági adó kedvezményt vesznek igénybe energiahatékonysági beruházáshoz vagy felújításhoz.
A rendelet jelenleg csak a villamosenergia-fogyasztáshoz kapcsolódóan ír elő almérő telepítési kötelezettséget.
A rendelet 4/A. § alapján, ha az elszámolási mérő megfelel a rendeletben foglalt műszaki paramétereknek, valamint a kötelezett gazdálkodó szervezet az elszámolási mérőn mért adatokat közvetlenül megkapja és nyilvántartja, vagy legalább havi rendszerességgel a szolgáltatótól átveszi és nyilvántartja, akkor nem szükséges az elszámolási mérővel azonos ponton további almérőt felszerelni.
A rendelet nem fogalmaz meg követelményt az almérőként alkalmazott fogyasztásmérők kötelező hitelesítésére vonatkozóan, csak az alkalmazott almérő mérési pontossága került előírásra.
A rendelet előírásai alapján vagy az almérőnek kell alkalmasnak lennie az adattárolásra, vagy a mért adatokat továbbítania kell egy adatgyűjtő rendszerbe. Az adatok tárolása biztosítja a jogszabályoknak megfelelő mérési és elszámolási folyamatokat.
A rendelet 2. § (1) bekezdése nem tartalmaz megkötést arra vonatkozóan, hogy az almérőnek a mért berendezésektől elkülönült, vagy azzal – akár gyári kialakításából fakadóan – egybeépített berendezésnek kell-e lennie.
(Az energetikai szakreferens igénybevételére kötelezett gazdálkodó szervezet villamosenergia-felhasználásának figyelemmel kísérése érdekében köteles almérőt felszerelni, amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott almérővel mért fogyasztású önálló villamos berendezések, hőtermelő és klímaberendezések figyelmen kívül hagyása mellett az egy betáplálási ponton keresztül megtáplált és technológiai sorba állított berendezések (különösen: gép, gépsor, gyártósor, üzemcsarnok, illetve épület) esetében a beépített legnagyobb egyidejű teljesítményigény meghaladja a 200 kW-ot.)
A rendelet 3. § (2) bekezdésében hivatkozott betáplálási pont azt a külön áramköri védelemmel biztosított pontot jelenti, amelyet követően az ellátandó fogyasztó berendezés(ek) beépített legnagyobb egyidejű villamos teljesítményigénye meghaladja a MEKH rendeletben meghatározott értékeket.
A beépített legnagyobb egyidejű teljesítményigény a betáplálási pontot követően beépített fogyasztói berendezések számbavételével határozható meg. A betáplálási pontot követően beépített fogyasztói berendezések általában nem állandó terheléssel időszakosan üzemelnek, ezért üzemidejük alatt a felvett teljesítmény változhat. A beépített legnagyobb egyidejű teljesítményigény az azonos időben bekapcsolt fogyasztói berendezések legnagyobb együttes felvett teljesítményét jelenti.
A rendeletben meghatározott beépített teljesítmény értékek megítélése során az érintett berendezések névleges teljesítményének vizsgálata szükséges.
A rendelet 3.§ (2) bekezdésének alkalmazása során a berendezések legnagyobb egyidejű teljesítményének vizsgálata szükséges, nem pedig a normál üzemi teljesítményé. Amennyiben az egyidejű teljesítmény valamely okból – így például dokumentáció hiányában – nem állapítható meg, a betáplálási pont túláram védelme által biztosított teljesítmény vizsgálata alapján dönthető el az almérő telepítési kötelezettség.
A rendelet 2. § és 3. §-a szerint almérővel csak villamosenergia-felhasználást szükséges mérni, a termelést nem.
A kérdés megválaszolásához az energiahatékonyságról szóló törvény végrehajtásáról szóló 122/2015. (V. 26.) Korm. rendelet 7/A. § (1a) bekezdése ad támpontot, amely kimondja: „(…) a mérés nélkül továbbadott energia a továbbadó fogyasztásának számít”.
A kérdésben leírt szituációban azt szükséges vizsgálni, hogy a folyadékhűtő üzemeléséhez felhasznált villamos energiát ki vételezi, és azt – mérés alapján – továbbadja-e. Amennyiben a bérbeadó a hűtést átalánydíjas szolgáltatásként nyújtja a bérlő részére (akár a bérleti díj fejében), úgy a folyadékhűtő villamosenergia felhasználásának mérésére a bérbeadónak kell almérőt telepíteni, amennyiben rá a Rendelet személyi hatálya kiterjed. Ezzel szemben, ha a folyadékhűtő villamosenergia felhasználása a bérlő felé mérés alapján elszámolt villamos energia részét képezi, a bérlőnek kell az almérő felszereléséről gondoskodnia, feltéve, hogy rá a rendelet személyi hatálya kiterjed.
Amennyiben a villamos energia tárolására alkalmas eszközzel üzemelő eszköz villamosenergia fogyasztásának mérése az eszközön műszakilag nem, vagy csak aránytalanul nagy költségekkel oldható meg, az almérés kialakítása elfogadható a töltő betáplálási pontján is. Ezen helyzetek megítélése – a rendelet általánosan megfogalmazott rendelkezései figyelme vétele mellett – minden esetben egyedi mérlegelést igényel.
Kivételt képeznek azok a berendezések, amelyek villamosenergia-felhasználása a beépített teljesítmény és az üzemidő alapján meghatározható. A villamosenergia-felhasználás a beépített teljesítmény és az üzemidő alapján azonban biztosan nem határozható meg például azon berendezések vagy berendezéscsoportok esetében, amelyek szabályozás vagy vezérlés alapján az üzemidejük egy részében:
a) a beépített teljesítménynél alacsonyabb teljesítményszinten is üzemszerűen tudnak működni, vagy
b) működésüket képesek leállítani, amit üzemóra-számláló nem rögzít.
A fentiek alapján az almérő telepítési kötelezettség alól kivételt képezhetnek például az alábbi berendezések, rendszerek:
• Kültéri világítás (időkapcsolóval vagy alkonykapcsolóval ellátott)
• Szivattyú (frekvenciaváltó nélküli, fix üzemidő)
• Kompresszor (állandó fordulatú, fix üzemidő vagy üzemidő-számláló, vagy üresjárati üzemidő is mérve van és ismert az üresjárati teljesítmény)
• Légkezelők (szabályozatlan, ismert üzemidővel)
• Ventilátorok (állandó fordulatú, fix üzemidő)
• Bármilyen ismert teljesítményű berendezés ismert üzemidővel, ha az ismert teljesítményszinttől eltérő szinten nem tud üzemelni.
A kivételek általában olyan berendezésekre vonatkoznak, amelyek üzemelése és energiafelhasználása egyszerűen meghatározható a beépített teljesítmény és az üzemidő figyelembevételével, anélkül hogy részletes mérésre lenne szükség.
A Rendelet 4. §-a szerint az energetikai szakreferens alkalmazására kötelezett gazdálkodó szervezet energiahatékonysági célokat szolgáló beruházás, felújítás adókedvezményének igénybevétele esetén köteles almérőt felszerelni, tehát az almérőt az adókedvezmény igénybevételéig kell üzembe helyezni, ez a nap lesz a fogyasztásmérési igény kezdete.
Amennyiben a kérdéses világítási rendszer nem esik a rendelet 3. § (4) bekezdés a) vagy b) bekezdésének hatálya alá, de az energiafelhasználása meghatározható számítással a beépített teljesítmény és az üzemidő alapján, akkor nem szükséges a 4. § szerinti beruházás vagy felújítás esetében sem a fogyasztásának meghatározására almérőt telepíteni.
A rendelet 4. §-a nem tartalmaz korlátozást arra nézve, hogy a kérdéses beruházás vagy felújítása milyen arányban jár villamos energia megtakarítással. Amennyiben a projekt villamosenergia felhasználást érint, és a projekt megkezdésének napja a rendelet hatályba lépését követő időpont, az almérő telepítése kötelező.
Az űrlap beküldése után munkatársaink hamarosan jelentkezni fognak.
